„LEGYEN BÉKE, SZABADSÁG ÉS EGYETÉRTÉS!
Munka, otthon, család, egészség és rend lesznek közös jövőnk tartóoszlopai”
(Nemzeti Politikai Nyilatkozat, Országgyűlés,2010.)
Ezzel a mindenki számára érthető, világos, fontos és pontos meghatározással vezette be a kormánypárt az ezévi politikai évad második felvonását. Az elsőben óriási siker volt, vastaps és ollé, egyeseket visszatapsoltak, másokat felemeltek, a szünetben mindenki elégedetten dörzsölte a kezét.
Most a II. felvonás jön.Új szereplők, új nevek, retro is akár, mindenki és minden "játszik", próbálkozik, variál.
Csak egy valami nem tisztázott még, itt, Szadán sem.Éspedig, hogy az új szereplők sem akarnak mást, csak, hogy:
„LEGYEN BÉKE, SZABADSÁG ÉS EGYETÉRTÉS!
Munka, otthon, család, egészség és rend lesznek közös jövőnk tartóoszlopai”
(Nemzeti Politikai Nyilatkozat, Országgyűlés,2010.)
Miért hinné azt a t. Választó, hogy mi mást akarunk? Sőt, megkockáztatom, aki nem vette eddig észre, most már észreveszi, hogy MI AKARJUK A VALÓDI VÁLTOZÁST!
Aki ma Szadán azt mondja, hogy menjenek így tovább a dolgok, ahogy eddig, az súlyos tévedésben van, nincs is ilyen vélemény sok. No, de ha nagyjából-egészéből újat akarunk, akkor mégis, hogyan van az, hogy újat ugyan akarunk, de a régi gárdával?!
Melyikkel? Amelyik súlyos adósságba lökte a falut? Amelyik nem vette észre, hogy ellopják a pénzeket? Amelyiknek nem tűnt fel, hogy semmi nem valósul meg? A régi gárda tagjai rendes emberek. Csak éppen, eltévesztették a lépést, olykor az irányt is.
Egy, most induló képviselőjelölt mondta: el-eljárt testületi ülésekre, és neki azt tűnt fel, hogy soha nincs ellenvélemény! Hát, hogy is lett volna.... Az egyik képviselő magas tisztségbe emeltetett, a másik gyerekkori haver, a harmadik közalkalmazott, a negyedik csúcslojális, az örödik butuska, a hatodik únja....
Nos, ez a régi gárda.
Persze, semmi akadálya, hogy én,te,ő, mi,ti,ők, együtt és külön, őket, vagy őket is válasszuk. Csak akkor tudni és mérlegelni kell, mire lehet számítani. Kérem, hogy alapszakmámnál maradjak: Gundel Károly sosem nyitott volna internet-cafét, Túrós Lukács sosem sütött volna parajos pitét, Venesz József sosem készített volna tevesültet. Pedig szakmájuk csúcsai voltak. Hát, akkor szegény kéviselőink? Ugyan, mitől lennének ők a fényes szellők nemzedéke?
