Avery Corman: Kramer kontra Kramer- színmű
Belvárosi Színház. 2012.június 26. Bemutató előadás
Rendezte: Rába Roland
Apává válni…
A sztori: Tedet és hatéves fiukat, Billyt egy nap elhagyja a felesége, Joanna, mivel a nő önállóságra vágyik. Ted megrémül, egyedül marad a gyerekkel, át kell alakítania az időbeosztását, például meg kell tanulnia reggelit készíteni, öltöztetni, játszótérre járni. Az első hetek nehezen mennek, nem boldogul a gyerekkel. Lassan azonban beleszokik, és szorosabbá válik a kapcsolatuk. Váratlanul megérkezik Joanna, és el akarja vinni magával a gyereket. Ted nem engedi el Billyt. Elveszti munkáját, de sikerül gyorsan találnia egyet. Megindul közöttük a gyermek-elhelyezési per. Tednek az ügyvédre is alig van pénze. A bíróság a végén az anya mellett dönt. Ted összeomlik. Azon a napon azonban, amikor az ítélet alapján Tednek át kellene adnia a gyereket volt feleségének, Joanna Ted lakására érve elmeséli, hogy rájött, Billy Tednél van otthon és lemond jogáról.
Ted Kramer (Nagy Ervin) egy vérbeli amerikai fiatalember, aki elsősorban gyors karrierre vágyik, de természetes velejáróként fogadja el a családot, gyermekét, feleségét, apósát, anyósát, a bébiszittert, a jelzálogot a házra, azaz, az amerikai életforma oly’ jellemző elemeit. Ha unatkozik Joanna, és ki-kitörne a maga választotta térből, hát tegye. Gondoskodom, tehát vagyok: ez Ted filozófiája. A laptop, a mobil mindig kéznél van, a munka, a biznisz nem várhat, semmi nem fontosabb, mint az, ami vele, körülötte történik. Ted rendes férj, nem iszik, nem kicsapongó, megbízható, derék ember. Csak épp azt nem tudja, mi az, hogy apaság? Úgy robban be nap, mint nap családja (délutáni) életébe, mint egy túltöltött petárda, sziporkázik, csillog, villog, csak azt nem veszi észre, hogy mint apa, nincs jelen. Pedig apás szülés volt…
Joanna Kramer (Kovács Patrícia) nem könnyű eset. Foglalkozását feladva vállalja anyaságát, de valószínű, hogy lelkileg nincs felkészülve erre, és nem is tudja, mi vár rá. Hamar rádöbben: nem ezt akarja. Húzza az igát, etet, öltöztet, takarít, mos, vasal. Szatellitként kering a lakás- óvoda- játszótér- vásárlás-lakás- hálószoba galaxisban. Küzd, igyekszik. hiába. Csődöt mond.
A két férfiember magára marad. Ted semmit nem tud, se azt, hogy mit, se azt, hogy miképp kéne csinálni, Billy (Házi Zajzon) mindent tud, de nem képes segíteni apjának, hiszen eddig mindent a mama készített, vett elő, rakott oda… Tednek megoldhatatlan feladat egy reggeli, Billy a nadrágját nem képes egyedül felvenni.
A darab kulcsjelenete, amikor apja és fia játszani kezd, és úgy tetszik, lassan-lassan összerázódnak. Billy addig nyúzza Tedet, míg az apa hajlandó majommá válni. S láss csudát! Nagy Ervin 10 másodperc alatt óriási majommá válik. Igazi majommá. A gyerek úgy tesz, mintha elhinné: uralja apját, Ted meg úgy viselkedik, mintha elfogadná ezt. De nem: Apa-majom Teddy játékosan, de határozottan legyőzi Gyerek-majom Billyt, ezzel helyreáll az állat- és embervilág rendje! A jelenetet nyíltszíni taps jutalmazza. A két nagy gyerek együtt pörög, nevet, visong. Később Ted rutinosan kiosztja a ruhákat, mindketten ugyanazokkal a mozdulatokkal öltöznek, még a nadrág szíját is ugyanúgy csatolják, együtt pakolnak el, teljes az összhang. A váratlan baleset, a felépülés napjai teljessé teszik Ted metamorfózisát. Apából apává lett.
Rába Roland egyszerű színpadképpel dolgozik. Szokás szerint az emberre, a színészre koncentrál. Úgy hírlik, Rába színész- barát. Lehet. De a precíz munkát, a sok próbát követelő típusból. Nem hajcsár, de csak az elvégzett munkában hisz. Sebő Rózsa munkája szokás szerint pontos, alapos, mobil. Bútorai többfunkciósak, aki látta az Esőembert, érti, miről is van szó. A történet bonyolításában nagy szerepe van a LED- falnak, melyen az idő múlása feliratban, vagy a naptár pörgésével jelenik meg, máskor skype- funkciós monitorként beszélgetést közvetít, de olykor a cselekmény is ott zajlik, kitágítva a teret. A színpad kiváló lakásbelső, bár-részlet, bírósági tárgyaló, s folyamatosan gyerekszoba egyben. S ez nem zavaró, nem káosz. A 21. század rendezője nem kulisszákat akar tologatni, nem függönyöket huzigál le és föl. Kizárólag a funkció dönt. Kell, nem kell! Hiába, amíg az idősebb ítészek azon töprengenek, hogy most akkor mi és hogyan van, addig a fiatalok belakják a szín(pad)teret, videót használnak, klipeket, montázsokat vetítenek falakra, a fényekkel játszanak, az üresnek látszó tereken zajlik az élet, pörög a sztori.
Cseh Judit, Egri Márta, Mertz Tibor és Ficzere Béla több kisebb szerepet formál meg, jól. Ki kell emelni Ficzere Béla egyik villanását: az új munkáért hajtó Ted annál a cégnél jelentkezik, ahol ő a főnök Titkára. Ezt a pici szerepet olyan humorral, élettel, olyan mozgással adja elő, hogy méltán csattan néhány tenyér.
Kovács Patrícia szerepe nem hálás szerep. A sztereotípiák, a szokások hatalma erős: az anya helye a gyerek mellett van! A vívódó, szerető, aggódó, de önmagát megvalósítani akaró Joannát finom, lágy ecsetvonásokkal festi meg s színésznő. Az esendő, tétova nő elmegy. A visszatérő asszony határozott, erős, céltudatos nőként robban be családja(?) életébe, de érzékelni lehet: ez csak a felszín. Kovács Patrícia – Joanna végül látható megnyugvással mond le végül fia elhelyezési jogáról.
Nagy Ervinről már szóltam. Teljesítménye egyenletesen magas színvonalú, üresjárata nincs, a darab eleji kicsit rohangászó, elkényeztetett amcsi fiúból a szemünk láttára lesz érett, komoly, érző apa, szülő a nélkül, hogy sematikus, „utyuli-butyuli” gőgicsélő papát, vagy műmájer macsót alakítana.
Házi Zajzonról nem lehet nem-színészként szólni. A fiú teljes értékű partnere a felnőtteknek, nem hogy akadályozná a cselekmény gördülékenységét, inkább segíti azt. Érzelmei valódiak, nevetése csilingel, bánata igazi. Nagy Ervinnel való jeleneteiben igazi vadóc, aki megérzi, hol a határ, Kovács Patríciát, mint igazi anyát, szereti és hiányolja.
A darab ismert történetet állít színpadra, olyan filmes előzménnyel, melyet Oscar-díjak sokasága, színészkarrierek indulása jellemez. Ráadásul a film és a színmű írója ugyanaz. Mindezek hátrányt is jelenthettek volna. De nem jelentettek. Kiváló előadás, igazi bulvársiker született. Méltán zúgott a vastaps.
Zöldi Gergely dramaturg oroszlánrészt vállalt: fordított, írt, átírt, egyeztetett, értelmezett. Mint mindig, most is igényes, kiváló munkát tett az asztalra.
Orlai Tibor producer egy interjúban ezt mondta:- „Amióta művészeti menedzseléssel foglalkozom, a tevékenységem jelentős része a minőségi populáris kultúrateremtés területére szorítkozik, de itt is értékhordozó produkciókat igyekszem létrehozni, fontosnak tartom, hogy minden előadásnak legyen társadalmi üzenete.” Nyugodt szívvel mondható: A cél ez alkalommal is megvalósult. Sikerrel.
